Ford Ranger Blue Editon teszt - A nagy kékség

A megszokott autóteszteken nem visszük akkora sárba a járművet, hogy egy másik autóval kelljen kihúzni. Ráadásul a helyi gazdákat se ismeri az ember, akik ki tudnak segíteni. A Ford olyan sajtóutat szervezett, ahol néhány igazán saras helyen előkerültek a vontatókötelek.

A lendület hiány, a gyakorlatlan, kevésbé merész sofőrök, a téli gumik és a hátsó differenciálzárat nélkülöző autóknak köszönhetően, jó néhányszor vártunk arra, hogy a bütykös gumival szerelt, alaposan megemelt felvezető autó kirángassa a felült autókat a mély keréknyomból. Ez az a helyzet, ami jól mutatta, hogy csodák nincsenek.
A jó hatástechnika és a terepgumi páros sokat tud segíteni ilyen szituációkban. Mi azon néhány szerencsés közé tartoztunk a kollégával, akiket nem kellett kihúzni a sárból. Ez részben a technikának is köszönhettünk, mert a nyomatékot növelő felező mellett, segítségünkre volt a zárható hátsó differenciál és az autó alját védő terepcsomag is. (Ez erősebb lemezből készült motor, hajtás és tank védelmet jelentett.) Az automataváltó is segített, mert a vezetői bénázásokat kiszűrte, és az erőfolyam folyamatos volt.

Ezek párosítva lendületes vezetéssel, kivittek bennünket minden hülye helyzetből és arra is adott lehetőséget, hogy a vizes füvön, szó szerint, keresztbe-hosszába autókázzunk.

A Blue Edition-el szerzett tapasztalat az volt, hogy a fent említett szériatartozékok, még ilyen nehéz viszonyok között is meglepetősen sokat tudtak segíteni. Ahhoz képest, hogy a sima téli-gumival volt szerelve a tesztautónk, amely a terepezés közben így nézett ki.

Az átlagos felhasználónak az általunk tett túra valószínűleg már a túlzás kategóriába esett volna, ugyanis a vevő többsége leginkább a visszaigényelhető áfa és a jó költségelhetőség miatt választja ezt a járműfajtát. A másik motiváció, hogy az autó nagyon dögös. A szabadidős felhasználást erősíti az is, hogy a Ford kínálatában a legnépszerűbbek a legerősebb verziók: a statisztikák szerint a vevők 85 százaléka a legmagasabb WildTrak felszereltségi szinttel rendeli meg a járművét... Erre épül a Blue Edition.

Ezt általában az ügyvezető hajtja, a 3,2 literes kétszáz lóerős motor és a hatsebességes automata párosa csak papíron kelt félelemet. Sportolásra nem fogják használnia gépet, az egyik oka, hogy 2198 kiló az autó tömege, hátsóhajtással, vizes úton pedig az első kisebb megcsúszást követően gyorsan visszaveszi a gázt a gazda. A nagyobb motor melletti érvek között ott a hang is, ugyanis a 3,2 literes az öthengeres, amely gyorsítás közben jóval karakteresebben szól, mint az egy hengerrel kevesebb társa.

A "szomorú" az autóban, hogy hazai viszonyokra teljesen ideális a Ranger Blue Edition és a többi Ranger is. Ez azért kellemetlen, mert az úthibák, lyukak, gödrök, fekvőrendőrök nem jelentenek gondot, kis túlzással észrevétlenül lehet keresztül menni rajtuk. A vastag oldalfal miatt pedig, a keréktárcsa és a gumiabroncs sincs veszélyben.

A limitált széria különlegessége, hogy a ritka Performance blue színben pompázó autót így olcsóbb megvásárolni, mintha a konfigurátorban összeállítaná a vásárló. Ehhez jár még olyan extra is, mint a fekete színű keréktárcsák, kilincsek, fellépő, zárható plató burkolat és - a szintén fekete - látványos bukókeret a raktérben. Az utastérben pedig a fekete bőr burkolat és kék cérnás varrás, ami a jó felszereltség mellett hívogató.

Az érdekesség, hogy a személyautókban megszokott vezetési-segédek itt is elérhetők, elég szép számmal, és az autó szórakoztató rész is (Sync III) is rendben találtatott, az angol nyelv ellenére. Ezzel a kombinációval igazán fel lehet lendíteni vásárlási kedvet.

Benedek Attila