Gigantikus adatállományt hajlandók átböngészni tuti módszerekért, diétákért. Általában még azok a hölgyek is valamilyen “csodakúra” közepén vannak, akiknek erre semmi szükségük sem lenne. A férfiak rendszerint „rugalmasabban” kezelik ezt, és jóval kompromisszum készebbek önmagukkal szemben. Igen, ez azt is jelenti, hogy sokan egy legyintéssel elintézik a dolgot, és megmagyarázzák azzal, hogy nehéz a csontozatuk. Emellett sokszor olyan hobbiknak hódolnak, amit a fotel kényelmes öleléséből lehet végezni (például tévézés, számítógépes, telefonos és konzolos játékok, stb.). Vannak persze szerencsés kiválasztottak, akik ilyen életmód mellett is kockahassal képesek megjelenni a strandon, de a számuk azért elenyésző. Ezért a látványért bizony keményen meg kell dolgozni.

Aki szeret mozogni

Nekik szerencséjük van, hiszen aktívak, rendszeresen sportolnak, vagy mozgással járó hobbit választottak, amit még élveznek is. A kulcsszó itt az „élvezet”. Szeretik azt csinálni, ami karbantartja őket, így szinte észre sem veszik azt, amit egyes társaik komoly kihívásként élnek meg. Energikusak, és olyan ételeket is elfogyasztanak, amit a kalóriaszámláló tábor még álmában sem mer megenni.

Aki versenyszerűen sportol

Ők a legmagasabb szintre próbálják tornászni az általuk választott sportágban elért eredményeiket. A fejlődés motiválja őket, amit akár napi többszöri mozgással, heti több komoly edzéssel, és különleges étrenddel érnek el.

Aki tudja, hogy kellene, de…

Sajnos az első kettőhöz képest ez a tábor van túlsúlyban – bizony szó szerint. A felismerés általában a tükörből érkezik, vagy a nadrág figyelmeztet, hogy életmódot kellene váltani. Sok esetben sajnos erre egy vérkép is felhívja a figyelmet. Itt már nem elég a „majd jövő hónaptól”, vagy a „majd húsvét, majd a szülinapom, stb. után” mentalitás, el kell kezdeni! Nemcsak a mozgást, hanem az életmódváltást is. Ezt persze egyik napról a másikra elkezdeni nagyon nehéz, óriási akaraterőt igényel. Az egészséges táplálkozást kell kombinálni a fokozatosan bevezetett mozgással. Le kell cserélni a pizzarendelést különféle rostokban és vitaminokban gazdag zöldségekre, sovány húsokra, ráadásul ügyelni kell az elkészítés módjára és a mennyiségekre is. Ha ez megvan, akkor a napjainkat ki kell egészíteni valamiféle mozgással. Az előző két tábor ugyan rendszeresen mozog, node nem cipel pluszban 15-30 kilót minden egyes lépésnél, vagy húzódzkodásnál. Pont ezért van szükség a fokozatosságra. Ha kezdőként rászánjuk magunkat egy kis futásra, kb. 2-3 perc után jövünk rá, hogy a középiskolai tesióra óta, (amikor még minden simán ment) eltelt 20 év. Az ízületeink minden lépésnél küldenek egy „piros lámpás” jelzést, hogy a jármű épsége érdekében szüntessük meg a mozgást, és álljunk meg. Ekkor szembe jön velünk valaki, akit pont a futás kapcsol ki, szinte minden nap látjuk a pályán, ahogy elsuhan mellettünk, miközben mi a térdünkre támaszkodva, levegőért kapkodva próbáljuk feldolgozni a történteket. Mégcsak nem is liheg! Nagyon fontos, hogy nem szabad a másik emberhez viszonyítani magunkat! Ő már sokat tett azért, hogy így bírja, mi pedig csak most kezdtük. A fokozatosságban rejlik a titok. Nem könnyű, de ha elég kitartóak vagyunk, hamarosan rajtunk is csodálkozni fog egy kezdő! Addig viszont el kell jutni!

Egy otthoni futópad jó kezdet!

Ezt a tábort a kényelem szeretete, és (talán ma még) a kanapéról végezhető hobbik kapcsolják ki. Érdemes hát az életmódváltást azzal kezdeni, hogy a kanapé helyett egy futópadot állítunk a TV elé. Miért? Mert egyelőre minket nem a futás kapcsol ki, hanem például a kedvenc tévéműsorunk. Nézzük akkor kezdetben sétálva. A sétát nem szabad lebecsülni! Hosszú, folyamatos mozgás, nem fáradunk annyira, mint a futásnál, és az ízületeinket is kíméli. Ehhez viszont egy olyan futópadra van szükségünk, ami a mi igényeinkhez és adottságainkoz (súly, lépéshossz, erőnlét, stb.) tökéletesen passzol.

Kezdetben nem arra van szükségünk, hogy 25 km/h sebességgel repesszünk, hanem arra, hogy folyamatosan mozogjunk. A sétát idővel kiegészíthetjük egy kis kocogással. Ne az legyen a fő kritérium, hogy milyen gyorsan lehet rajta futni, hanem az, hogy kényelmes, strapabíró legyen, megszerettesse meg velünk a mozgást, elindítsa és szinten tartsa az életmódváltást, sikerélményt biztosítson számunkra. Egy jó futópad például olyan rezgéscsillapító rendszerrel van felszerelve, ami kíméli az ízületeket, különféle edzésprogramokkal, emelkedőt imitáló dőlésszög változtatással, és pulzusmérővel is fel van szerelve. A saját teljesítményünk növekedése, az egyre jobban ránk illeszkedő régi nadrágjaink, a leolvadó kilók, a sokkal jobb közérzet és a javuló vérkép hamarosan megszokott rutinná, és később számunkra is igazi kikapcsolódássá fogja varázsolni a kezdeti szenvedését!