Dell Latitude 5520 laptop teszt

Üzleti laptop tesztünk következik.
Dell Latitude 5520 laptop teszt

Bevezető

Bár az új generációs üzleti Dell laptopok esetén már nem az a kérdés, hogy teljesítményüket és megbízhatóságukat tekintve vajon tényleg jók lesznek-e, hanem az, hogy mennyire. Hiszen mint ahogy az a Latitude 5420 és a Latitude 7420 tesztekből is jól leszűrhető, a gyártó újgenerációs modelljei gyakorlatilag minden szegmensben igyekeznek a lehető legtöbbet nyújtani a felhasználóknak. Ez pedig nyilván a Latitude 5520 esetén sincs másként, pláne mivel az 5520 a 14”-es 5420-nak kvázi nagytestvére, csak 15.6”-os kiadásban. A 7420 pedig hasonló konfigurációk mellett a vékonyabb, drágább és a még prémiumabb megoldása a Dellnek, így a Latitude 5520-tól is pontosan azt a minőséget kapjuk, amit mindezek alapján előzetesen várnánk.

Külcsín

Küllemében a Dell Latitude 5520 az 5420-hoz képest nem árul zsákbamacskát, dizájnját tekintve legalábbis semmiképpen, néminemű eltérést ugyanis inkább csupán a dimenzióiban (22.1 x 358 x 236) és persze ebből eredően a tömegében (1.59kg) lehet felfedezni. Ez pedig elsősorban a méretbeli különbségeknek tulajdonítható, hiszen míg az 5420 (és egyébként a 7420 is) 14”-es, az 5520 kategóriáján belül kissé talán rendhagyónak is tekinthető módon, 15.6”-os méretezést kapott.

Csakúgy, mint az 5420 esetén, az 5520 ezüst színű házának fedlapja is egyszerre letisztult és elegáns, melynek egyetlen éke továbbra is csupán a tükör hatású Dell logo. A Latitude 5520 anyaghasználata nem a hagyományos, hanem az úgynevezett nem fosszilis erőforrásokon alapuló bio-műanyagból készült, amely a hivatalos definíció szerint vagy biológiailag lebomló, vagy bio alapú vagy pedig mindkét feltételnek egyszerre megfelelő anyagot jelent. Különbség még a két modell között továbbá a touchpad elhelyezése, pontosabban, hogy míg az 5420-nak az érintőpadja a palmrest közepén helyezkedik el, az 5520 esetén ez kicsit aszimmetrikus módon, enyhén balra tolva kapott helyett.

Kijelző, port kiosztás és bővíthetőség

Mint említettük a Dell Latitude 5520 15.6”-os kijelzőt kapott, amely természetesen 1920x1080-as FullHD felbontású és az érzékenyebb szeműek legnagyobb örömére PWM-mentes (pulse width modulation vagy impulzusszélesség moduláció), ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a háttérvilágításért felelő LED-ek gyorsan és periodikusan változva kapcsolnak ki- és be. Az, hogy milyen a fényerő erőssége pedig annak függvénye, hogy a ki- és bekapcsolt állapot milyen arányban van egymással. Az adott periódus időhöz tartozó rövidebb bekapcsolt állapot kisebb fényerőt, a hosszabb pedig nagyobb fényerőt eredményez.

Mindezt pedig természetesen nyakon öntötték a manapság ebben a kategóriában már teljesen alapvetőnek számító IPS technológiával. Bár az sRGB-t (53%) és a fényerőt (275 nit) tekintve nincs új a nap alatt az 5420-hoz képest, az 1420:1-es (az 5420 esetében ez 1350:1 volt) kontrasztot tekintve van egy leheletnyi előrelépés. Ez pedig nem jelent mást, minthogy a kijelző fekete és a fehér színeinek aránya, hétköznapibb módon fogalmazva, a fény-árnyék ellentétes értéke mennyire is esik egymástól távol. Összefoglalva tehát minél távolabb esik egymástól a két szín a sötétségi és világossági skálán, annál nagyobb a kontraszt és minél nagyobb a kontraszt, a fehér annál világosabb, a fekete pedig annál mélyebb lesz.

A Dell Latitude 5520 a csatlakozóit tekintve is hozza a kötelezőt, elhelyezésüket tekintve pedig bár szintén nincsenek nagy meglepetések, pontosan ebből fakadóan minden van, aminek lennie kell. A géptest bal oldalát ezúttal sem zsúfolták túl, a ventilátor rács fölé csupán 2 darab USB Type-C került. A jobb oldalon ezzel szemben már nagyobb a szórás, itt találjuk ugyanis a MicroSD kártyaolvasót, a jack-audio csatlakozót, kettő darab USB 3.2 (Gen. 1)-et, egy HDMI-t, a LAN csatlakozót, illetve a Kensington-zárat is.

Az 5520 touchpadje az átlagnál nagyobb méretezésű, használata pedig csakúgy, mint a magának a klaviatúrának, alapvetően kifejezetten kényelmes. Írom ezt persze jobbkezesként, tény azonban, hogy mivel a teljes touchpad ezúttal nem középen, hanem kissé balra tolva lett kialakítva, így egy balkezes felhasználónak ez nem biztos, hogy első blikkre kényelmes lesz. A billentyűzet természetesen háttérvilágítású, használat közben halk, a trackpoint ugyanakkor lehet, hogy lesz akinek hiányozni fog, mert az bizony nincs.

Térjünk még ki a bővítési lehetőségekre is, hiszen a bővítés, mint olyan, közel sem egy elhanyagolható tényező. A Dell Latitude 5520-ban 2 darab DDR4 foglalat található, így az alapvetően 16GB-os RAM állományt, kettő darab 32GB-os modullal, akár 64GB-ig is felbővíthetjük. A belsőben továbbá egy darab M.2-es slot is található, így, ha a 256GB-nyi tárhelyet esetleg szűknek éreznénk, bőven felhúzhatjuk az akár 2TB-ra is.

Egyéb eszközök

A Dell Latitude 5520 természetesen az egyéb eszközök terén sem vérzik el, sőt, a repertoárból tulajdonképpen semmi lényeges nem maradt ki ezúttal sem. 11. generációs megoldáshoz hűen a Bluetooth immáron nem 5.0 vagy 5.1, hanem 5.2, az Intel Wifi pedig természetesen már a 6-os, 160 Mhz-es AX 201-es szabvány, melynek sebessége és teljesítménye nagyságrendileg a négyszerese a korábbi wifi kártyáknak. A laptop 4 cellás - 63 wattórás kapacitású aksija, böngészésre használva nagyjából 10 órás üzemidőt borítékol, ami persze fényerő függvényében lehet akár valamivel több és valamivel kevesebb is.

Biztonságtechnikai szempontból sincs hiány, mert bár az IR kamera ezúttal nem része a csomagnak (persze az 5520 elérhető olyan formában is), a bekapcsológombba integrált ujjlenyomat olvasót azért így sem felejtették ki a repertoárból. A Dell Latitude 5520-nak a hangzására sem lehet panaszunk, a mezőnyből ugyan nem emelkedik ki, a kötelezőt ugyanakkor minden tekintetben hozza.

Belbecs és teljesítmény

A Dell Latitude 5520 egy minden ízében 11. generációs darab, ezt persze nem is rejti véka alá, az új generációs teljesítmény ugyanis minden egyes komponensében érződik is. És bár a 2,4 Ghz-es alap és 4,2 Ghz-es turbó órajelű, 8Mb cache-es i5-1135G7 processzor a korábban már emlegetett 7420-ban és 5420-ban található i5-1145G7 teljesítményétől egy fokkal ugyan elmarad, azt a ~8%-os különbséget nem biztos, hogy a hétköznapokban, a teljesen alapvető műveletek során is megérezzük majd. Öröm az ürömben ugyanakkor, hogy a kisebb teljesítmény, nagyságrendileg ugyanennyivel csekélyebb fogyasztást borítékol, így míg a 1145G7 28 wattot fogyaszt, a 1135G7 ezzel szemben csupán 15-öt, ami pedig ezzel arányosan hosszabb akkumulátor időt borítékol.

(A képen az i5-1135G7 cpubenchmark.net által mért összeredménye látható. - A végeredményről bővebben a következő kép alatt olvashatsz.)

A képen azt láthatjuk, hogy a cpubenchmark.net által mért eredmények alapján, az i5-1135G7 összteljesítménye az AMD Ryzen 5 4500U és az i7-8750H közé tehető, vagyis az Intel 11. generációs i5-ös megoldása egy leheletnyivel jobb teljesítmény abszolválására képes, mint a gyártó 8. generációs i7-es CPU-ja, amit gamer és workstation laptopokba raktak, így ez szép teljesítménynek mondható.

A képen az i5-1135G7 egy magos teljesítményének összteljesítménye látható, vagyis az, hogy a CPU magonként milyen teljesítmény abszolválására képes. Az eredményekből pedig jól látható, hogy a 1135G7 teljesítménye magonként a 3200 Mhz-es Apple M1 8 Core és a 10. generációs i7-10750H közé tehető.

A grafikus teljesítményért természetesen ezúttal is az Intel, 1GB-os Iris Xe G7 integrált megoldása felel, ami pedig nagyságrendileg a GeForce MX 350-es VGA-jával (a Userbenchmark részletes összevetéséért katt ide) van egy súlycsoportban, sőt egyes elemeiben még rá is licitál az Nvidia belépő szintű megoldására.

A képen a laptoping.com Iris Xe benchmark tesztje látható

A laptoping.com tesztjéből jól látható, hogy az Intel Iris Xe grafikus benchmark eredményei a már példaként említett Nvidia GeForce MX 350 és a szintén GeForce 1650 Max Q teljesítménye közé sorolható.

Az Iris Xe ereje bár valóban csak a középmezőnyt erősíti, ne felejtsük el, hogy mégiscsak egy integrált videokártyáról beszélünk és mint ilyen, ez a teljesítmény messze túlszárnyal mindent, ami az integrált kártyáktól ez idáig elvárható volt. A gaming performanszt tekintve a Tiger Lake kódnév alatt megjelent, 10 nm-es méretű Iris Xe, az előző. generációs integrált kártyák kb. kétszeresére képes, tényleg új szintre emelve ezzel az integrált VGA-k adta játékos élményt. Az Xe tehát alapvetően belépő szintű teljesítményt kínál, elsősorban pedig inkább a pre-gen, vagyis inkább a 2-3 éves vagy régebbi, esetleg kisebb gépigényű címeket szereti, de kisebb-nagyobb kompromisszumokkal akár még az újabb generációs játékokkal is megbirkózik.

Persze mindez tényleg erősen függ az adott játék étvágyától; így míg az i5-1135G7 - Iris Xe kettőse például az Apex Legends-ből 720p felbontás és low grafikai beállítások mellett 80-as fps átlagot hoz. Jó példa még egyébként a GTA V-is, mely esetén 1080p felbontás és normál grafikai beállítások mellett az Iris Xe - i5-1135G7 simán hozza ~40-45 fps-t.

Néhány mondat erejéig érdemes még a Dell Latitude 5520-ban található SSD-re is kitérni, a Micron 256GB-os NVMe megoldása ugyanis zokszó nélkül sorolható kategóriájának élbolyába.

A képen a Dell Latitude 5520-ban található Micron SSD CrystalDiskMark eredménye látható. Mintegy viszonyításképpen mutatjuk a jelenlegi két nagyágyú, a Samsung PM981 és a Toshiba XG6 eredményeit is.

Samsung PM981:

A képen a Samsung PM981 CrystalDiskMark által mért eredmények láthatók.

Toshiba XG6:

A képen a Toshiba XG6 CrystalDiskMark által mért eredmények láthatók.

A CrystalDIskMark eredményeit összehasonlítva jól látszódik, hogy bár a szekvenciális olvasási értékekben a Micron némileg kevesebbel zárt (Micron: 3084.74, Samsung: 3530.4, Toshiba: 3244.1), a 4K eredményekben mindkét megoldást felül teljesítette. (Micron: 635.53 és 56.88, Samsung: 364.5 és 43.61, Toshiba: 472.2 és 53.66). Az olvasási feladatokban tehát a Micron megoldása közel azonos, vagy jobb eredmények abszolválására képes, mint két másik nagyágyú, így pedig sem a boot idő, sem pedig a programok és alkalmazások betöltésének sebességével nem lehet okunk a panaszra.

Összegzés

A Dell Latitude 5520 a 11. generációs modellek megbízhatóságát és erejét sűríti egy kasztni alá, melyben az Intel i5-1135G7 és az Iris Xe párosa maradéktalanul szolgálja ki a felhasználói igényeket. A kategóriáján belül pozitív értelemben rendhagyó 15.6”-os, FHD IPS kijelző hozza az elvártat, mérete okán pedig még egy kicsit többet is. A 63 wattórás, 4 cellás aksi pedig közepes fényerőn használva, akár 10 óránál több üzemidőt borítékol. Mindemellett a környezetbarát anyaghasználat, az elegáns formaterv, a kiváló bővíthetőség, illetve a kifejezetten kényelmes gépelési élmény már csak a hab azon a bizonyos tortán.

Pro: Az Intel i5-1135G7 - Intel Iris Xe párosának köszönhetően erős teljesítmény. Kiváló bővíthetőség. Környezettudatos és minőségi anyaghasználat. Magas akkumulátor idő. Remek SSD.

Kontra: Nincs trackpoint. A kijelző kontrasztaránya bár jó, az 53%-os sRGB azért lehetett volna több is. 15.6”-os méretéhez képest sovány port kiosztás. Nem középre, hanem kissé balra pozícionált touchpad, ami egy balkezes user számára elsőre kényelmetlen vagy furcsa lehet.

Összességében a Dell Latitude 5520 tehát pontosan azt a megbízható, teljesítményében kifogástalan, minőségi élményt hozza, amit nem csupán a 11. generációs daraboknál, hanem úgy általában a gyártó üzleti laptopjai esetén már megszoktunk.

Kapcsolódó cikkek

Milyen élettartammal rendelkeznek a Dell akkumulátorok?

Milyen élettartammal rendelkeznek a Dell akkumulátorok?

Ezektől a tényezőktől függ az akkumulátor élettartama.

Dell Latitude 5520 laptop teszt

Dell Latitude 5520 laptop teszt

Ezúttal egy üzleti laptopot teszteltünk.

Mobilalkalmazások, amelyeket nem ismertél eddig

Mobilalkalmazások, amelyeket nem ismertél eddig

Hasznos mobilalkalmazások segítségével nagyjából bármit el tudunk intézni, legyen szó akár mobil kaszinó látogatásáról, akár orvosi probléma megvitatásáról. Jöjjön néhány jó app!